|
|
|
2007-03-23 08:31:59, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
A POLITIKUSOK MÁR MÁRCIUS VÉGÉN DÖNTENÉNEK AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS
ÁTALAKÍTÁSÁRÓL
Megnyílhat a teljes ellátási piac
NapiOnline 2007. március 23.
A következő hetekben nemcsak az egészségügy, hanem a napi politika szintjén
is meghatározó kérdés
lesz az egészségbiztosításról szóló törvény megalkotása.
A diskurzus első olvasatban az egy vagy több biztosító problémakörre
redukálódik,
pedig ennél jóval többről van szó.
Döntési helyzet van
Hivatalosan nem kezdődött még el a politikai egyeztetés a koalíciós pártok
között a biztosítási törvényről.
Legutoljára a koalíciós tárgyalások alatt merült fel ilyen szinten a téma,
most a szakmai egyeztetések folynak, döntés a következő egy-két hónapban
születhet - mondta lapunknak Kökény Mihály szocialista egészségpolitikus.
Kökény szerint döntési helyzet van, olyan verzió most már elképzelhetetlen,
hogy semmi sem változik
- ha esetleg nem is lesz több biztosító, az OEP-et mindenképpen át kell
alakítani.
A piacnyitással szembeni korábbi szocialista álláspont egyre kevésbé
elutasító - véli a szabaddemokrata
Béki Gabriella, aki éppen Kökény Mihály nyilatkozatait tartja biztatónak,
és úgy gondolja, március végén megszülethet a döntés az egészségbiztosítás
átalakításáról.
A véleménykülönbségek már az alapprobléma meghatározásában megjelennek.
A gyakran hangoztatott érv, hogy Magyarország keveset költ az egészségügyi
ágazatra,
nem felétlenül állja meg a helyét: 2004-ben a magyar GDP 8,3 százalékát
fordították ilyen kiadásokra,
míg az OECD-országok átlaga 8,9 százalék, a különbség tehát nem jelentős.
Azonban az, amit a magyar állampolgárok a GDP 8,3 százalékáért cserébe
kapnak,
minőségét tekintve igen gyenge, a hozzáférés esélyei drámaian egyenlőtlenek,
és olyan tevékenységekre és kapacitások fenntartására fordítódnak hatalmas
összegek,
amelyek társadalmi haszna közel nulla - írja tanulmányában Bokros Lajos volt
pénzügyminiszter.
A magyar társadalombiztosítás a szolidaritási (bismarcki) és állami
(beveridge-i) rendszerek sajátos keveréke; abban azonban nincs egyetértés,
hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egyáltalán tekinthető-e
biztosítónak.
Működését számos oldalról kritika éri, amelynek vezérmotívuma, hogy
monopolista szereplőként
összehasonlítási alap hiányában nem elszámoltatható, a növekvő pénzügyi
hiányáért pedig a központi költségvetésnek kell helytállnia, és mivel az
egészségügy finanszírozása állami kötelezettség, a szolgáltatások iránti
igénynek nem lehet gátat szabni.
Az évi 1500 milliárd forinttal gazdálkodó OEP működése azonban alapvető
jellegzetességei figyelembevétele nélkül is kritizálható, elsősorban azért,
mert míg a hatályos törvények alapján 5,8 millió magyar
ember jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, a
járulékfizetők száma mindössze 4,2 millió,
1,3 millió fő esetében pedig még azt sem tudja az OEP, hogy milyen
jogviszony alapján lenne
egyáltalán jogosult - írja Mihályi Péter közgazdász, az
államreform-bizottság tagja a biztosítási piac megnyitásáról szóló
vitaanyagban.
Az OEP nem valódi biztosító
Többek között ezért vethető az OEP szemére, hogy nem valódi biztosító, nem
valósul meg ugyanis a zárt kockázatközösség elve.
Az állampolgárok főszabály szerint nem állnak személy szerint szerződéses
viszonyban az OEP-pel,
így nincs mód a járulékfizetés ellenőrzésére, igazolására és
kikényszerítésére sem
(összesen 17 ezer ilyen szerződés van, a szerződők mind külföldiek).
A szervezet működési költségei nominálisan nem magasak (1,5 százalék), ez a
mutató azonban
nem sokat árul el a valóságról, mert egyrészt a feladatok egy részét más
intézmények
- például az APEH - végzik, másrészt a biztosítói feladatok nagy részét az
OEP nem látja el.
További probléma, hogy a hétezres létszámmal működő intézményrendszernek
lényegében
olyan adatokat kellene naprakészen nyilvántartania (személyi adatok,
munkahely, kereset),
amelyeket más állami szervek szintén nyilvántartanak, vagyis az apparátus
megkettőződik.
Az OEP-pel kapcsolatba kerülő szereplők közül szinte mindenki elégedetlen,
ezek közé tartoznak a ritkábban emlegetett munkaadók is.
Ha egy vállalkozás dolgozói üzemi balesetet szenvednek és a bíróság
egyértelműen kimondja a munkáltató felelősségét, akkor az OEP a munkáltatón
jogosult utólag behajtani a balesetet szenvedettek
gyógyításának teljes költségét - vagyis a munkaadó olyan helyzetben van,
mint ha nem is fizetett volna biztosítást.
A nagyobb vállalatok ráadásul kötelesek saját költségükre üzemorvost tartani
1997 óta,
amivel tulajdonképpen a tb-től vesznek át feladatokat.
Sokféle szolgáltatási csomag jön
A több-biztosítós modellt támogatók tábora csak külsőleg tűnik egységesnek,
valójában ezen belül is számos kérdés vethető fel.
Fontos kérdés, hogy a magánbiztosítók csak a kiegészítő szolgáltatások
százmilliárd forint volumenű piacára léphetnek-e be, vagy megnyílik az
igazán nagy üzleti lehetőséget rejtő, ezermilliárdos nagyságrendű,
teljes ellátási piac.
Molnár Lajos egészségügyi miniszter lapunknak adott interjújában azt mondta:
az előbbi változat nem érdeke a biztosítóknak, mert nem lennének
versenyképesek a hálapénzzel szemben,
ráadásul bevezetése "kettészakítaná a társadalmat"
(NAPI Gazdaság, 2007. március 6., 1-3. oldal).
A kiegészítő csomagok által az ágazatba áramló többletforrás csak részben
javítaná a szolgáltatások minőségét, egy nem elhanyagolható hányada
ugyanakkor az árak emelkedését eredményezné.
Ez a legegyszerűbben az egészségügyi dolgozók órabérén szemléltethető:
ha a kiegészítő szolgáltatásoknál emelkednek a bérek, az nyomást fejt ki az
alapellátás területére is,
ezt pedig vagy járulékemeléssel vagy a szolgáltatások körének szűkítésével
lehetne ellensúlyozni
(feltéve, hogy ezúttal nem puhul fel a költségvetési korlát).
Ez a folyamat játszódott le az Egyesült Államokban, és ennek eredményeként a
szegénységi küszöb
alatt élő idős amerikaiak szerény jövedelmük több mint 30 százalékát
egészségügyre költik,
annak ellenére, hogy ellátásuk elvben ingyenes.
A teljes ellátás piacának megnyitása másfajta problémákat vet fel.
Ebben az esetben a biztosítók nem szelektálhatnának az ügyfelek között,
ugyanakkor elkerülhetetlen,
hogy a különböző kockázatú - életkorú, egészségi állapotú - kliensek
különböző díjat fizessenek.
Az egyenlőtlenségek tompítására e modellben is elképzelhető bizonyos
korrekció, vagyis a díjak közötti különbségek mérséklése valamiféle
kiegyenlítő rendszeren (például korrigált fejkvótán) keresztül.
A piacnyitás melletti érvelés középpontjában a verseny áll, amely egyrészt a
biztosítók,
másrészt a szolgáltatók között zajlana.
A biztosítók közötti érdemi verseny ugyanakkor lehetetlen lenne, ha a
szereplők lényegében ugyanazt a szolgáltatást nyújtanák - ezért a verseny
kialakulásának előfeltétele az egységes biztosítási csomag megbontása.
Ennek megvalósítására is különféle elképzelések születtek.
Az államreform-bizottság tanulmánya a nyugdíjrendszer mintájára
hárompilléres felosztást javasol.
Az I. csoportba tartozó, elsősorban preventív és szűrő jellegű
szolgáltatásokat
(továbbá többek között az addiktológiai gondozást, a terhesgondozást, az
iskolaorvosi ellátást és esetleg az egészségi állapottal összefüggő pénzbeli
ellátást, például a táppénzt),
amelyek ingyenesen vehetőek igénybe, továbbra is az állam finanszírozná,
akárcsak a III. csomagba tartozó, különösen nagy értékű beavatkozásokat,
valamint az időskori ellátást.
Ennek oka, hogy az előbbi esetben a gyakoriság és a "tovagyűrűző hatások"
- például a járványok elleni szűrés - miatt, utóbbiban pedig a nagy
kockázat és a nagy érték miatt indokolt a költségek társadalmasítása.
(A biztosító intézmény egyébként az I. pillér esetében a központi
költségvetés, a III. pillérnél az OEP lenne.)
A II. pillért a maradékelv definiálja, vagyis ide tartozna minden,
ami a többi pillérhez nem sorolható, a pozíciókról pedig évente tárgyalnának
a biztosítók és az
Egészségbiztosítás Felügyelet.
Ez ugyanis a biztosítók terepe, a számítások szerint a költségek 60
százaléka ide köthető.
Kis értékű, de óriási volumenű beavatkozásokról van szó, a versenyt pedig
értelemszerűen a minőségi különbségek generálnák.
Ezek a különbségek adnák a szolgáltatók versenyének dinamikáját is, az
ellátás költségeit ugyanis jellemzően
nem lehet lejjebb faragni (amit sokan fel is használnak a több-biztosítós
modellel szembeni érvként).
Még árnyaltabb rendszert hozna létre Bokros Lajos, aki az egészségügyi
szolgáltatásokat
- megelőzés és egészségvédelem, háziorvosi szolgálat, járóbeteg-rendelés,
kórházi ellátás,
valamint rehabilitáció - és a finanszírozási csatornákat - központi
költségvetés,
OEP, kötelező biztosítók, önkéntes biztosítók, fogyasztói
társfinanszírozás - is öt kategóriába rendezné.
A rendszer előnye Bokros szerint, hogy mindenki egyenlő eséllyel hozzáférne
a szolgáltatásokhoz,
mivel a legolcsóbb megoldást minden gyógymód esetén mindig az OEP fizetné,
illetve általánosan is igaz lenne, hogy minden egészségügyi
szolgáltatástípust egyszerre finanszírozna
legalább két csatorna.
Az ellenzők szerint drága lesz a nyitás
A biztosítási piac megnyitása elleni érvek fővonalához tartozik Joseph
Kutzin,
az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértője,
aki szerint a tervezett reform sokkal drágábbá teszi a magyar egészségügyet,
az egészségpolitikai célok és eszközök összehangolásának hiánya pedig
hatékonyságvesztéshez vezet.
Kutzin szerint a biztosítási piac és a szabályozó mechanizmusok
bevezetésének költsége,
valamint a privát bürokrácia jelentette terhek vállalásával szemben
érdemesebb a jelenleg működő rendszerbe befektetni, és a meglévő hibákat
kijavítani.
Egy másik lehetőség a biztosítás regionalizációja, amit Orosz Éva
egészségügyi közgazdász javasol,
mondván, régiós szinten jobban érvényesíthető a költségvetési korlát
betartása,
a kistérségi ellátásszervező pedig javítaná az ellátások minőségét és
hatékonyságát.
Finanszírozási oldalon az adók aránya növekedne a járulékokkal szemben,
és egységes egészségbiztosítási alap működne a régiók közötti fejkvótaalapú
felosztással.
Plankó Gergely
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: társadalmasítása, regionalizációja, szolgáltatásokat, egyenlőtlenségek, összehasonlítási, elképzelhetetlen, pénzügyminiszter, meghatározásában, jellegzetességei, beavatkozásokról, figyelembevétele, kockázatközösség, járulékemeléssel, nyugdíjrendszer, nyilvántartanak, egészségvédelem, nyilvántartania, elszámoltatható, megvalósítására, költségvetésnek, tevékenységekre, magánbiztosítók, beavatkozásokat, szabaddemokrata, elkerülhetetlen, legegyszerűbben, igénybevételére, ellátásszervező, terhesgondozást, ezermilliárdos, finanszírozása, járulékfizetők, finanszírozási, elhanyagolható, szolgáltatások, szemléltethető, teljes ellátási, következő hetekben, napi politika, diskurzus első, politikai egyeztetés, koalíciós pártok, biztosítási törvényről, koalíciós tárgyalások, szakmai egyeztetések, következő egy-két, piacnyitással szembeni, alapprobléma meghatározásában, gyakran hangoztatott, különbség tehát, magyar állampolgárok, hozzáférés esélyei, POLITIKUSOK MÁR MÁRCIUS VÉGÉN DÖNTENÉNEK AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS, Kökény Mihály, Béki Gabriella, Bokros Lajos, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Mihályi Péter, Molnár Lajos, NAPI Gazdaság, Egyesült Államokban, Egészségbiztosítás Felügyelet, Egészségügyi Világszervezet, Orosz Éva, Plankó Gergely,
|
|
|
|
|
|
| teljes ellátási, következő hetekben, napi politika, diskurzus első, politikai egyeztetés, koalíciós pártok, biztosítási törvényről, koalíciós tárgyalások, szakmai egyeztetések, következő egy-két, piacnyitással szembeni, alapprobléma meghatározásában, gyakran hangoztatott, különbség tehát, magyar állampolgárok, hozzáférés esélyei, növekvő pénzügyi, központi költségvetésnek, szolgáltatások iránti, hatályos törvények, egészségügyi szolgáltatás, biztosítási piac, zárt kockázatközösség, állampolgárok főszabály, járulékfizetés ellenőrzésére, szerződők mind, szervezet működési, biztosítói feladatok, hétezres létszámmal, ritkábban emlegetett, vállalkozás dolgozói, munkáltató felelősségét, balesetet szenvedettek, munkaadó olyan, nagyobb vállalatok, tb-től vesznek, több-biztosítós modellt, magánbiztosítók csak, kiegészítő szolgáltatások, előbbi változat, hálapénzzel szemben, kiegészítő csomagok, ágazatba áramló, szolgáltatások minőségét, árak emelkedését, egészségügyi dolgozók, kiegészítő szolgáltatásoknál, nyomást fejt, szolgáltatások körének, költségvetési korlát, folyamat játszódott, teljes ellátás, ügyfelek között, különböző kockázatú, egyenlőtlenségek tompítására, díjak közötti, piacnyitás melletti, szolgáltatók között, biztosítók közötti, szolgáltatást nyújtanák, egységes biztosítási, nyugdíjrendszer mintájára, addiktológiai gondozást, egészségi állapottal, állam finanszírozná, időskori ellátást, előbbi esetben, járványok elleni, nagy érték, költségek társadalmasítása, biztosító intézmény, maradékelv definiálja, többi pillérhez, pozíciókról pedig, biztosítók terepe, számítások szerint, versenyt pedig, minőségi különbségek, különbségek adnák, szolgáltatók versenyének, finanszírozási csatornákat, rendszer előnye, legolcsóbb megoldást, ellenzők szerint, tervezett reform, magyar egészségügyet, egészségpolitikai célok, szabályozó mechanizmusok, privát bürokrácia, jelenleg működő, meglévő hibákat, másik lehetőség, biztosítás regionalizációja, kistérségi ellátásszervező, ellátások minőségét, adók aránya, járulékokkal szemben, régiók közötti, társadalmasítása, regionalizációja, szolgáltatásokat, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1767
- e Hét: 7275
- e Hónap: 15879
- e Év: 51820
|
|
|
Offline
